Anonim MC - Furcsa Mese

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy város.
Autóbuszok szara, meg minden ami káros,
Mégis volt egy srác, aki örömet vitt bele,
A házakat grefitikkel firkálta tele.

Ezek nem voltak rondák, de nem is voltak szépek,
Mégis ha megállt elötte valaki órákig csak nézett.
A srác telefirkálta a város falait,
És ezzel még régen elindított valamit.

Egy dolgot, ami mára már kultússzá vált.
A városba már rengeteg ember rátalált a srácra,
És rátelepedtek a város festőjei,
Hanem a szürke város szürke, de mégis szorgos rendőrei.

Refr.:
Ez egy furcsa mese,
Ahol a tanulság a lényeg.
Az életről haver
Árulkodnak a képek. 2×

A börtön falai között szar volt az élet,
Hát pedig töltött el a srác jó néhány évet,
És kiengedték ugyan, de az arca maradt komor.
Körülnézett az utcán, de a grefitik sehol.

Az ember amit szeret anélkül nem élhet.
Nekem a mikrofon, neki a szpré az élet.
De ezt jól tudta mindenki, bár nem értették meg,
Hogy grefitik nélkül ő semmire se megy.

Akárhova nézett szürke falakat látott,
Pedig ő elképzelt régen egy színes világot.
Egy színes várost akart, ennyi volt az egész,
Mára ellepte a kosz, mint kenyeret a penész.

Refr.: 4×

A grefitiket a gyűlölet lemosta a falról,
Eltűnt a mosoly minden egyes arcról,
Az élete munkálya pár pillanat alatt
Eltűnt a falról, semmi sem maradt.

A srác is eltűnt a város ködében,
Eltűnt a srác, eltűnt a sötétben.
Nyoma veszett, többé senki sem látta,
Nem festett több grefitit semmilyen házra.

Refr.: 4×